Január 15. Csütörtök

Ma reggel elaludtam, így nem értem be az első órámra. Most fordult velem elő ilyen először, hogy elkéstem. Amikor először elaludtam annyira szerencsés voltam, hogy nem volt első óránk. De nem volt baj, legalábbis nekem, mert angollal kezdtünk és azt nem annyira szeretem. Szinte mindig unom az angol órákat. Csak azért, mert ugyan azt tanulom mint eddig 4 éven keresztül megtanultam. Sajna nem sikerült jól a szintfelmérőm és a rosszabb csoportba kerültem. Mindegy most már így alakult. Angol után tesi volt, ott nem igazén csináltam túl sok mindent, mert röpi versenyre egyzetek. Utána törin az ofő-nk (ő a töri tanárunk is) elmondta, hogy mit kellet volna a dolgozatba írnunk (tegnap írtuk meg). Nekem szerencsére 4-es lett. Matekon most még mindig értem, hogy mivel foglalkozunk. Bár a mai órán kezdtem egy kicsit elbizonytalanodni benne, de azért még mindig értem. Dupla magyar elején dolgozatot írtunk. Közte volt az ebédszünet, ebéd alatt a fiúk végig azzal piszkáltak, hogy miket szeretek. Carol az ebédszünetben ment el, a dupla óra második felében a magyartanárunk kérdezte is, hogy hova tűnt. Utolsó óránk fizika volt, én nagyon utálom. Kettes lett a dolgozatom és még egy hármast is kaptam a jel-mértékegységre. Az biztos, hogy nem ez a kedvenc tantárgyam. És még csak nem is értem amit tanulunk, mert olyan gyorsan diktál mindent a tanárnő, amilyen gyorsan írni sem lehet. Mindegy nem érdekel a fizika, nem is fog nekem kelleni soha.
Hazafelé megint egyedül kellet jönnöm, de most nem aludtam el majdnem a villamoson. Itthon kémiát és olaszt tanultam a dolgozatokra, a felelésekre. Utána becsomagoltam a kis tesóim ajándékait, majd elmentem a nagypapámhoz, aki elhozta az én karácsonyi ajándékomat. Én meg oda adtam neki a tesóimét, hogy vigye el nekik, mert nem tudom mikor találkozok velük.
A mai napom csak ennyi volt, és még csak semmi vicces sem volt benne.